2010-05-03 11:40 (164 hónapja)

A Bakelit Mulit Art Centerben május 6-tól a táncé a főszerep. Az L1 kortárs táncfesztiválra több országból érkeznek művészek, a tánc mellett a fizikai mozgásszínháztól kezdve a koncertekig rengeteg izgalmas program várja az érdeklődőket. Részletes program:

2010. május 6., 19:30
Nova sit - Bojan Jablanovec /Via Negativa/ … (Szlovénia)
Előadók: Anita Wach, Emma-Cecilia Ajanki, Kata Kovacs, Magda Tuka, Marie-Luise Stentebjerg and Gregor Zorc
Színpadmester: Janko Oven
Produkciós menedzser: Špela Trošt.
Támogató: DNA, Glej Theatre, Via Negativa Ljubljana, …
A Glej Theatre színház a szlovén Kulturális Minisztérium és Ljubljana városi önkormányzat támogatásával működik.
www.glej.si
A Via Negativa kortárs előadóművészek nemzetközi együttműködése, amelyet a szlovén Kulturális Minisztérium és Ljubljana városi önkormányzat támogatnak.
A nemzetközi projekt – egyelőre cím nélkül -, hat előadóművésszel dolgozik. Marie-Louise Stentebjerg és Emma-Cecilia Ajanki Dániából, Anita Wach és Magdalena Tuka Lengyelországból, Kovács Kata Magyarországról és Grega Zorc, a Via Negativa művésze Szlovéniából. Az előadókat egy prágai workshop során válogattuk ki, de a munka jelenleg
Ljubljanában folyik havonta kétszer egy hetes turnusokban.
A darab kiindulási pontja az a kérdésfelvetés volt, miszerint tud-e a szerelem manapság egy mű kizárólagos témája lenni, és ha igen, milyen módon megközelítve azt. A szerelem felmagasztalása a „pozitív életenergia” szintjére kötelező politikai és média giccsé formálta azt, a marketing és a televízió által uralt popkultúra kizárólagos felségterületévé. Az így
mesterségesen létrehozott szerelem-kép, az ideológiai értelemben vett végső, megszerzendő „pozitív energia” tulajdonképpen frusztrációink és traumáink legfőbb okozója lett. Ebbéli funkciója pedig kiválóan alkalmas korunk piacgazdasági szemléletének arra, hogy végtelen számú és fajtájú pótszerrel helyettesítse (táplálkozás, divat, autók, kommunikáció, szórakozás, stb.), amelyek bármelyikével ezt a dicsőséges szerelem-képet hivatott megfeleltetni; egy
olyan képet, amilyet élő ember képtelen a valóságban létrehozni. Úgy tűnik, hogy egy ideális kapcsolatban (nem kizárólag szerelmi kapcsolatról van szó) a határok megalkotása a kulcs.
Ezek a határok hordozzák ugyanis az identitás lényegét, Olyanok mint a bőr és a hús, amelyek a alany csontvázát borítják. Csak tiszta, világos határok vezethetnek az akadálymentes átvitelhez, a harmóniához és szimbiózishoz. Egy kapcsolat bökkenője ott van, amikor tagadják, eltörlik, átlépik ezek a határokat ahelyett, hogy finomra hangolnák őket és ezáltal lehetőséget adnának arra, hogy maguk a határok irányítsák a kapcsolatot. Ezért van, hogy minden kapcsolat mélyén - legyen az néző-előadó, férfi-nő, apa-fia -, nem valami romantikus egység lakozik, hanem éles határvonal húzódik. Bármilyen kapcsolat (üzleti, szerelmi, testi) kialakítása és fenntartása azon múlik, hogy az egyén ragaszkodjon
saját határaihoz. A határok természetüknél fogva élvezetet rejtenek. Ha pedig élvezetről van szó, ne feledjük el, hogy a szerelem milyen kegyetlen e téren.

Rob Longstaff – megnyitó koncert
Nem igazán tudom, mit csinálok és sokkal jobb így. A zeném soul, pop és blues zenék egyvelege és észrevettem, hogy felfelé görbül tőle az emberek szája sarka, ami azt jelenti, hogy valamit jól csinálok. Gyakran mondják, hogy jól énekelek és gitározok, de néha olyan nehéz szerénynek maradnom az elismerések ilyen súlya alatt. Pillanatnyilag nem kötődöm különösebben Ausztráliához, otthon érzem magam itt Európában, bár Anyu nagyon hiányzik. Nem régiben megváltam a családnevemtől, mivel az valaki máshoz tartozott és belefáradtam abba, hogy folyton hangosan kellett kibetűznöm mindenkinek… úgyhogy mostantól szólítsatok Robnak. Nagyratörő célom, hogy egyaránt sikeres és környezettudatos legyek. A dalaim és az üzenetem egyszerűek. Bármi legyen is az, segítenünk kell egymásnak keresztülverekedni rajta.
www.rob.org.au
2010. május 7., 19:30

Ladjánszki Márta: Emily&AlicE

Koncepció/rendező: LADJÁNSZKI MÁRTA
Koreográfus: Ladjánszki Márta
Tánc: Gold Bea, Lakat Andrea
Zene: montage by Flame
Kosztüm: Pillangó
Külön köszönet: Csorba Kriszta, Varga Zsolt
Fő támogató: L1 Független Táncművészek Társulása Egyesület
Támogató: NKA, OKM
www.ladjanszki.hu

“Gold Bea és Lakat Andrea duója, gyönyörű. Két nő, két test, két női test. Zavarba ejtő ösztönlények, a következő pillanatban egymásba kapaszkodó, egymást szorosan átölelő kiegészítő pár... Ladjánszki Márta darabjaitól általában 'befordulós' leszek, és nem azért, mert 'befordulós' darabok. Sokkal inkább azért, mert nagyon mély darabok. Olyan témáról mesél, olyan kérdéseket feszeget, és olyan mélyről hozza föl mind magából,
mind alkotótársaiból, vagy táncosaiból a válaszokat, válaszcsírákat, hogy az nagy figyelmet kíván. És persze bennem is megrezdülnek / megpendülnek a hasonló szálak, a hasonló mélységek érintődnek.”
(részlet Seszták Ágota írásából)

Spitfire Company: „The world of condemned” – fizikai színház és élő festészet

A hiúság, az intolerancia és a megértés lehetetlenségének érzése fejeződik ki a tánc és a freskó festészet nyelvén. Szürreális hangulatú fizikai színház egy rothadó társadalomról, amely úgy dönt, hogy elpusztítja önmagát. Minden előadás Jan Miko egy a színpadon készülő festményére épül, amely a főszereplő történetéhez kapcsolódik és végül
felfedi a halálraítéltek világát.

Rendezte: Petr Boháč
Előadják: Jan Miko, Petr Vaněk, Miřenka Čechová, Jindřiška Křivánková, Iris Kristeková
DÍszlet: Spitfire Company
Jelmez: Barbora Wojtkowiak, Petra Vlachynská
Ötlet: Spitfire Company
Forgatókönyv: Petr Boháč
Zene: Jan Kučera
Készült Jiří Jarkowski meséje alapján.
Támogatta: MKČR a Hl. m. Praha

2010.május 8., 19:30.

Szente Bori: „Akár az igazi felnőttek”

Tánc, koreográfia: Szente Borbála
Kosztüm: Linda Eilers (Stitch n Bitch Nähcafe Berlin)
Zene: The Dust Brothers, Joan Martinez, The Fall
Köszönet: Catalina Fernandez, Bodo Gierga, Holly Harsongkram, Ricardo de Paula, Tanzfabrik Berlin, Mine Centrum Berlin

A testem, az arcom, a szemem, a kezeim hasonlítanak valaki más testére, arcára, szemére, kezeire. Emléket állítok. Szeretnék beszélni és hallgatni egy időben, szeretnék gyönyörű és csúnya lenni egyszerre. Törékeny és erős, hogy elmesélhessem a történetemet. Csak a történetet, tanulság nélkül. Elmondásához figyelő szemekre van szükségem, hogy csatlakozzanak saját figyelő szememhez . A szólóhoz olyan táncnyelvet kerestem, ami erős fizikalitásával a testet extrém teherbírásra kényszeríti. A munkafolyamathoz elsődleges eszközként improvizációt használtam, hagyva, hogy ezt a nyelvet a testem diktálja.
Sara Gebran és Ylva Henrikson: „Vertical Excile” project
Sara Bebran és Ylva Henrikson
Az előadás a “Vertical Exile” (vertikális száműzetés) c. projektről szól, amelynek ötlete 2009 áprilisában a ciszjordániai Jalazoun és Deheisha menekülttáborokban született, 2009 augusztusban Koppenhága egyik külvárosában megrendezett Metropolis Biennale Festival-on került bemutatásra és jelenleg egy stockholmi külvárosi negyedben, a Botkyrkaban állomásozik 2010 január 20-tól június 4-ig. Egy igazán dinamikus előadásnak lehetünk résztvevői, ahol képek, vidók és a közönség kérdései segítik majd a teljesebb megértést. Végül előkerülnek a Hullahopp karikák, hogy mindenki kedvére kipróbálhassa legújabb eszközünket a minél gyorsabb egymás közti kommunikáció megteremtéséhez és nem utolsó sorban próbára tehesse állóképességét vagy csak egy jót szórakozzon.
Bemutatjuk az egyes helyszíneken használt módszereinket és ezek eredményeit, elméleti keretrendszerünk vizsgálatát, azokat a társadalmi és politikai struktúrákat, amelyek ezeket a helyszíneket meghatározzák és amelyek befolyásolták a project alakulását. Amikor eltérő környezetben dolgozunk, az egyéni önazonosságáról való tudásunkat próbáljuk meg közvetíteni belső és külső szemlélőként egyaránt, a hasonlóságok és eltérések megfigyelésével és saját történeteinken, szubjektív szűrőn keresztül osztjuk meg élményeinket szakemberekkel, kollégákkal, minden érdeklődő lakossal. Ezzel az előadással a
tudás és cselekvés erejének forrásán szeretnénk osztozni a közönséggel.
A “Vertival Exile" olyan platformot kíván létrehozni, amelyben az éppen aktuális város közösségét saját városukról való közös gondolkodásra invitáljuk. Ehhez rendszerint egyrészt helyi építészeket, tánc- és képzőművészeket szoktunk meghívni, hogy tartsanak műhely foglalkozásokat, akciókat, nyilvános eszmecseréket, előadásokat és performanszokat
a résztvevő közösségek számára. Másrészt megpróbálunk a "térkép" különböző aspektusait felhasználva létrehozni egy olyan pódiumot, amely a mozgás átalakulásával, a közösség felé irányuló mozdulatainkkal, a közösség mozdulataival, a táncosok színpadi mozgásával, a közönség mozgatásával foglalkozik, ahol a cél a közönség megmozdítása, hogy az előadás részeseivé válhassanak. A project inkább tekinthető folyamatnak, mint eredménynek, ugyanis a munka oroszlánrészét rendszerint azzal a helyi közösséggel közösen végezzük, amelyben éppen az előadást tartjuk.

Rosana Hribar-Gregor Lustek: „duet012”
Koreográfia és tánc: Rosana Hribar in Gregor Luštek
Video: Peter Bratuša, rendező, Felina Films, gyártó
Zene: Klasick-Jahkuzi/DJ Jamirko, Love Song/Dan D
Producer: Živa Brecelj
Az előadást létrehozta: Plesni Teater Ljubljana
Külön köszönet: DJ Jamirko, Tokac, Dan D, Kif Kif, Peter Bratuša, Felina Films
A Plesni Teater Ljubljana programját a szlovén Kulturális Minisztérium és a Ljubljana Önkormányzat támogatja

Duet 012 című előadásukkal Rosana és Gregor a közös (táncos és magánéleti) útkeresésük nyolcadik évfordulóján megkezdett nagysikerű duett sorozatukat folytatják. A remek kezdet (a „Duet 8 év” első helyezést ért el a Belgrádi Nemzetközi Koreográfus Versenyen) után következett a „Duet 10 év” című darabjuk, amely a Hannoveri Nemzetközi Koreográfus Versenyen a Kritikusok Díját és a Zsűri Különdíját hozta az alkotóknak, továbbá második helyezettek lettek a Ludwigshafeni Nemzetközi Koreográfus Versenyen és elnyerték vele a Povodni mož és a Trdin Prize díjakat is Szlovéniában. Rosana Hribar & Gregor Luštek olyan művészek, akik életüket a táncon keresztül élik és fáradhatatlanul bizonyítják, milyen csodákra képes a kortárs tánc. „A múlt, érdemei elismerése mellett méltó, jól látható helyére került. Egy bizonyos múltbéli korszak lezárásának gesztusa ezáltal a jelen melletti elköteleződést jelenti. Energikus, tiszta táncnak lehetünk tanúi ebben a jelenben. Éles mégis összefűzött mozdulatoknak, amelyek tökéletesen tükrözik az alkotók táncfelfogását az energia és a hullámzás szintjén. A belső érzések kiterjedésének valamint a tér birtokba vételének kitett testek a tánchoz, a folyamatos mozgáshoz való teljes odaadásukat fejezik ki, miközben néhol szájbarágósan felfokozott dinamikát teremtenek a színpadon, ahogy testük újra és újra egymásnak csapódik. Kettejük intimitása is fizikai természetű.” (Nikam Arhar)

Fotó: Martin Marak

Címkék: tánc, L1 fesztivál, kortárs balett