2010-06-09 10:24 (164 hónapja)

Az Örvényben című est előadásain a Magyar Nemzeti Balett vezető szólistái és fiatal tehetségei egyaránt lehetőséget kapnak, hogy művészetükkel újabb híveket szerezzenek a (kortárs) balett rajongóinak.

Kellenek-e modern és kortárs művek a repertoárba?
Máshogy alkot-e egy kortárs koreográfus, ha klasszikus képzettségű táncosokkal dolgozik?
Miért nevezi magát klasszikus koreográfusnak egy mai alkotó? És hogyan közelíti meg a választott témát?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések gyakran merülnek fel, ha a klasszikus (operaházi) típusú együttesek repertoárjáról esik szó. A kötetnyi gondolat, érv és ellenérv, vélemény ellenére, a világ meghatározó társulataiban már eldőlt a kérdés – igen, kellenek a kortárs művek is –, bár megfigyelhetők árnyalatnyi különbségek. Sajnos a magyarországi táncéletben éles határ húzódik a „balettosok” és a „kortárs táncosok” között, bár az utóbbi két évtizedben több táncművész és néhány koreográfus is átlépte már azokat. Az igazi átjárás azonban – mint például a francia táncéletben, a Párizsi Opera Balettegyüttesének példátlanul sokszínű repertoárját figyelembe véve – csak illúzió még ma is.
Az Örvényben című modern est alkotói a klasszikus és a kortárs közötti világba kalauzolják a nézőt.
Az Örvényben című est előadásain a Magyar Nemzeti Balett vezető szólistái és fiatal tehetségei egyaránt lehetőséget kapnak, hogy művészetükkel újabb híveket szerezzenek a (kortárs) balett rajongóinak.

Franz Schubert – Robert North: A halál és a lányka

A halál és a lányka Schubert egyik legkimagaslóbb alkotása. Robert North feszesen felépített koreográfiája egy félelmetes útra viszi a nézőt, amelyen megtapasztalhatjuk a fiatal lány izgalmas kapcsolatát a halállal.
„Alkotásomban a halál és az élet egy férfi és egy nő kapcsolatán keresztül jelenik meg, amely kapcsolatban egyszerre van jelen a vágy és az eltaszítás.”

Gustav Mahler – Myriam Naisy: A szerelem és a lány / La jeune fille et l’amour

„Robert North csodálatos darabjára, A halál és a lánykára válaszolva szeretném ellenpontnak ajánlani A szerelem és a lány című darabomat. Hallgatva Franz Schubertet, és az ő fenséges őszi vonósnégyesét, azonnal arra gondoltam, hogy az utolsó kiemelkedő bécsi romantikus, Gustav Mahler érzékeny téli Adagietto-jára fogok koreografálni, ahol az első hangok egy elcsituló vihar atmoszféráját keltik.
A nő egy asztalon egyensúlyozva egy művészeti albumot lapozgat. Egyszerre megbabonázza és villámcsapásként éri az, amit az egyik képen lát. Szívében szenvedély ébred, és vágyának testet öltött alakjával érzéki mámort él át.
A férfi vajon valóság, vagy csak a fantázia játéka, illúzió. A testek érzéki egymásnak feszülése valós, vagy elképzelt? Ez az erős vágy elsorvaszt és elpusztít, vagy inkább kiteljesedik az extázisban? Élet és halál között a nőben felragyog rubin fényben a drága kincs: a szerelem.”

Kurt Weill – Krzysztof Pastor: Még meddig? / Wie lange noch?

„ Kurt Weill Wie lange noch? (Még meddig?) című művének hangulatát én leginkább Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmjéhez hasonlítanám. E kávéházi dal szövegének kettős jelentése van számomra: még mennyi ideig tart ez a dalban szereplő boldogtalan szerelem és mennyi ideig tart ez a tragikus világháború?”

Max Richter – David Dawson: A napfény természete / On the Nature of Daylight

„A napfény természete című munkám a mindennapos és a különleges szerelem fogalmát járja körül. Először azon gondolkodtam, hogy hányféle módon találhatjuk meg a tiszta szerelmet, hiszen ez az a törekvés, mely összeköti az emberiséget, és az a keresési folyamat, mely állandóan ott van körülöttünk a világban. Az igény arra, hogy megtaláljuk a „Másikat”. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ’ez tényleg ilyen könnyen megtörténik?’, vagy ’mi van akkor, ha éppen most hazafelé mentem el a lelki társam mellett úgy, hogy észre sem vettem?’. Ez a véletlenszerűség volt az, ami kíváncsivá tett. A „véletlen” és a „szerencse” szerepe érdekelt abban, hogy megtalálom-e a világban azt az egyet, akit nekem szántak. Mindez olyan hétköznapinak és egyszerűnek tűnik, pedig nem tudom befolyásolni. Mégis tisztában vagyok vele, hogy megtörténhet: körülnézek a való életemben, és látom a különböző bizonyítékait.
Ezt a csodálatos érzést kellett próbálnom megragadni, ezért elkezdtem dolgozni Yumiko-val és Raphaellel a teremben – mindketten olyan táncosok, akikkel évek óta közeli munkakapcsolatban állunk –, és olyan mozdulatsorokat állítottunk össze, melyek ezt kifejezik. Az elején két embert látunk, még függetlenül és egyedül, akik egy időben és azonos módon ismerkednek önmagukkal, de mégis különbözőek. Máshol tartanak és eltérő személyiségek.
Nincsenek tisztában azzal, hogy mi vár rájuk a sarkon. Először elmennek egymás mellett, nem vesznek tudomást egymásról.
Amikor a két ember együtt kezd táncolni – olyan ez, mintha előre ugranánk az időben, és kimaradt volna nekünk az első találkozás pillanata – rögtön egy intim együttlétben találjuk őket. Abban a pillanatban, amikor feloldódnak egymásban, és csak legfontosabb érzéseik törnek felszínre. Kölcsönös vonzalmukból megszületik a csoda.
Olyan részleteket mutatnak meg az „élet nagy kirakós játékából”, melyek által a néző számára felsejlik a kép egésze, azaz a szerelemmel beteljesült élet. Végül a szerelem most is elmúlik. Az egyik elhagyja a másikat, és a rejtély úgy zárul le, hogy a távozó elkezd hátrafelé futni, és csak rója a köröket, annak metaforájaként, hogy a keresés folytatódik, ahogy minden nap felkel a nap, de egyúttal az elvesztett szerelem is felejthetetlen marad.”

Philip Glass – Lukács András: Örvény

„Az Örvény című egyfelvonásos darabom tulajdonképpen egy továbbgondolt változata az évekkel ezelőtt készült, azonos című kettősnek, amelyet egyértelműen Philip Glass zenéje ihletett. A Michael Cunningham regénye alapján, Stephen Daldry rendezésében készült film, Az Órák végén hangzik el ez a részlet, és Virginia Woolf írónő öngyilkosságát festi alá, amikor belesétál az örvénylő folyóba és elmerül abban. A zene csodálatosan szuggesztíven fejezi ki nekem a folyó örvénylését, és a lány vívódását élet és halál között. A koreográfiámban a szűrt, hideg fényekkel, a vizes hatású jelmezekkel és természetesen a spirális mozdulatokkal és körbe futásokkal is a címet szerettem volna minél érzékletesebben megjeleníteni.
Nem történetet koreografálok, sokkal inkább érzelmeket, gondolatokat szeretnék ébreszteni a mozdulatokon és a zenén keresztül.”

Fotó: Andrea P Merlo

Címkék: tánc, örvényben, magyar nemzeti balett